A Pavlov kutyáiról

EZ A BLOGBEJEGYZÉS MÉG BŐVÜL

A színlapról: 

[Horváth Barnabás Dávid]: „A szerző magáról. Protestáns lelkészcsaládban születtem 1965-ben, Rák jegyében. Iskoláimat több helyen végeztem. A debreceni Református Gimnáziumban érettségiztem, ahol rendszeresebben írni kezdtem. Két iskoladrámám sikerrel szerepelt Szabó Magda drámapályázatán. Erényük az archaizáló nyelvi megformálás. Az Árkádiában éltem én is! és a Szekértábor egyén és közösség viszonyát vizsgálja. Csokonai és Ebesi egyaránt szekértáborban kénytelen élni. Mindketten a bevett magatartásformákkal azonosulni képtelen »alternatívok«. A Befagyott tenger című jelenet a Kádár-korszak végének félelmetes unalmát ábrázolja 1848 március tizenötödikéjének díszletei között (nem sikerült bemutatni). Gimnázium után pár évig dolgoztam. Harmadéves vagyok a debreceni KLTE magyar–történelem szakán.

Szerző a darabról. Játék. Kísérlet. Izgalom. Időtöltés. Romantika. Ujjlenyomatokkal hitelesített történelem. (– Itt kell megtörténnie. – Mindennek? – Az igazságnak!) Minden (a) játék: egyben kísérletek (aki hezitál vagy/és fél, s csak titkon remél: tudja. Kísérletekre vagyok kárhoztatva – megfogjam a kezét? A mi kis játékaink nélkül nem bírnánk élni és meghalni. Az Animal Farm Napóleonja kutyákat képez ki. nevel.

Nagy kísérlet – sok, több kutya. Mengele doktorék hangyabolyban serénykednek. Innen nem lehet kivándorolni. Házirend, törvények, szokások, rituálék. A pavlovi reflexek. Ennyi az egész. Meddig működnek beidegződéseink? Holnapig? Nemzedékről nemzedékre? Új és újabb reflexek. Csak győzzük nyállal… Ki a hibás? Mindenki az, senki sem az? Ki vagy mi menti meg Szodomát? Ki cimborál az ördöggel? Naponta megújulunk. Fölébredünk, és valahogy eltöltjük az időt: erre kellenek a mi kis játékaink. A dolgok végül csak megoldódnak valahogy. A játékok merészsége, magabiztossága a kísérlet. A Pavlov kutyáit 1984-ben írtam élményeimből. Egyre többet értek belőle, de tudom, hogy »megírom egyszer még pontosabban is«. Mindenki gondoljon, amit akar.”

[N. N.]: „Néhány szó a csoportól: A Szép Színpadot egyetemisták alakították 1987 februárjában. Ugyanazon év szeptemberében a színpad vezetését – meghívás alapján – Kiss Árpád vette át. 1989 februárjától ez a tiszt Jámbor Józsefre szállt. A csoport tagjai jelenleg egyszerű egyetemisták, főiskolások, könyvtárosok, adófelügyelők, de nem kizárt, hogy ez a skála a jövőben még bővülhet.

A csoport célja nem meghatározott, legalábbis tagonként más, bár van némi esély a közeledésre.

Eddig bemutatott darabok:

– Trostallini lovag csodapalotája (1988, rendezte: Kiss Árpád)

– Slawomir Mrozek: Károly (1988, rendezte: Jámbor József)

– Fazekas – Schwajda: Ludas Matyi (1988, rendezte: Kiss Árpád)

– A. Strindberg: Az erősebb (1989, rendezte: Jámbor József)

– Horváth Barnabás Dávid: Pavlov kutyái (1989, rendezte Jámbor József).

Előkészületben: sok minden, különösen klasszikusok, avantgarde-ok, posztmodernek, visual performance-ok stb. De hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.”

„A színpad a SZÉP Klub Kulturális Egyesület támogatását élvezi, annak egyik kiscsoportjaiként.”

Nánay István levele Budapestről Horváth Barnabás Dávidnak Sajószentpéterre.

„Kedves Horváth Barna, Pinczés Pista barátom eljuttatta az Ön darabját hozzám, azzal a kérdéssel, hogy a Színház című folyóirat drámamellékletében lehetne-e azt közölni.

Bár darabjának számos részértéke van – dialógustechnikája, szemléletmódja, egyes epizódok kidolgozása –, az egész utánérzéses volta, illetve terjedelme – egyfelvonásost csak ritkán tudunk közölni, mert párba kell válogatni néhányat – miatt a Pavlov kutyái című tragikomédiáját közölni nem tudjuk.

Mindazonáltal a darabot olvasva feltétlenül biztatni szeretném a további munkára. Határozott szituációérzék, jó dialógusok, körvonalazott figurák jelzik: érdemes elmélyültebben foglalkoznia darabírással. Szeretném felhívni a figyelmét a biztosabb szerkezet kialakításának fontosságára, valamint a nyelvi klisék alkalmazásának veszélyére, illetve arra, hogy a különböző nyelvi rétegű klisék egymásmellettisége nem mindig szerencsés (például a 7. oldalon az »Azt hiszem, megér egy misét« mondat sehogy sem illeszkedik a szövegkörnyezetbe). Az egyes epizódok kidolgozására, felépítésére, belső ritmusára is jobban kellene ügyelnie. Üdvözlettel: Nánay István.” [1985. 06. 10.]

Horváth Barnabás Dávid levele Sajószentpéterről Nánay Istvánnak Budapestre.

„Kedves Nánay István! Mindenekelőtt köszönöm, hogy foglalkozott a Pinczés P. által küldött kéziratommal. Megvallom, a darabbal nem voltak különleges »terveim« (lévén ez az első »abszurdoid« próbálkozásom), mivel azonban a Cs. Színházban dolgoztam, és még ősszel – egy városi színjátszóversenyen – Megismerkedtem Pistával, gondoltam, neki feltétlenül megmutatom az elkészült szöveget. Ő (első olvasatra) úgy látta, hogy lehet vele valamit kezdeni, és diákokkal talán színre is vihetnénk. Ezenkívül ajánlotta, hogy gépeltessek belőle újabb példányokat, mert szeretné elküldeni néhány helyre. Én közben bevittem az Alföldhöz, de csak »baráti alapon«, mert ők nagyon ritkán – indokolt esetben – közölnek drámát. Novellát várnak. A Pavlov kutyáit, azt hiszem, egyelőre az életkorom menti és persze az érettségi vizsgák félelmei. Az utóbbi (sőt az előbbi is) lehetne persze inspiráló tényező.

Jövő héten felvételizem a KLTE magyar–történelem szakára, s ha túl leszek a megpróbáltatásokon, lehetséges, hogy belefogok egy komolyabb (az idézőjelet elfelejtettem kitenni), egész estés darabba. Eddig írt négy színpadi munkám együttesen tesz ki három órát. Csokonairól írt iskoladrámám (Árkádiában éltem én is!) a Református Gimnázium évkönyvében meg is jelent, kétszer bemutattuk, s az ifjúsági rádió is foglalkozott vele. Egy rövidebb történelmi játékommal a Borzán Gáspár-emlékversenyen szereztünk több díjat, többször bemutattuk Debrecenben (egyszer PEesten is), kb. negyedéve a Confessio valamelyik lektorijelentés-írójának a fiókjában várakozik.

Szerettem volna dramaturg szakra jelentkezni, de úgy tudom, az idén nem indul.

Megértettem a kifogásolt hiányosságokat. Lehet, hogy jót tenne, ha egy ideig csak parabolikus témákkal próbálkoznék. A jövőben mindezekre figyelni fogok. Minden jót kívánok üdvözlettel: Horváth Barnabás D.” [1985. 06. 15.]

TEXT COMING SOON!