Jegyzet egy rádióriporthoz

EZ A BLOGBEJEGYZÉS MÉG BŐVÜL

1985. 03. 13.

Horváth Barnabás Dávid levele Sajószentpéterről Ablonczy Bélának Debrecenbe.

„Kedves Béla! Téma: itthon vagyok. Most éppen betegen fekszem. Április elején megyek Debrecenbe, s talán tudom vinni a kívánt fényképanyagot. Mi újság? Ugyan még szűz állapotban leledzenek a fotópapírok, várható azonban, hogy felépülésem követő időszakban szakítok néhány órát az említett ügyre. Ezenkívül mi történt? A negatívok már teljes fegyverzetben állnak. Tegnap kaptam egy táviratot, hogy 15-én jön egy rádiós riportot készíteni velem. Szóval semmi! No nem baj! A betegség rosszabb mindennél. Két hete itthon vagyok.

Üdvözlettel: H. B. Dávid.

U. i.: B. Sanyinak is írtam. Ezt a levelet mutasd meg neki is. Ja, a megszólítás. Azt javítsd át. Őt egyébként külön is üdvözlöm. HABS-ci! Egészségemre! ’85. márc. 13.”

***

Jegyzetek egy rádióműsorhoz.

 Az Árkádiában éltem én is! Csokonai kicsapatásának a krónikája. Egy történetileg hiteles cselekménysorozat megjelenítése. Első színpadi munkám volt, gyakorlatilag napról napra ismerkedtem a drámaírás ábécéjével, s mire a végére értem, kialakult némi képem róla. A darab: iskoladráma; nem tart igényt nagyobb címre. Iskolai pályázatra készült. Sem formai, sem tartalmi újításra, bravúrra nem törekedtem. Elég volt tájékozódni a dokumentumok, források s a legjobb dokumentum: Csokonai művei között. Ezt az anyagot töltöttem meg élettel.

Imre László (a KLTE tanára) éppen darabom kapcsán mondta azt: Csokonai alakjának megjelenítése olyan tradíció a Kollégiumban, mely szinte a kilincs melegével hagyományozódott nemzedékről nemzedékre. Ezt a hagyományt a falak és a fejek tárolják – meg a kilincs. Hogy a kilincset ki, mikor, milyen felkészültséggel, szerencsével fogja meg, kiszámíthatatlan.

Egészen pontos információink nincsenek, de úgy tudjuk, több évtized múlt el anélkül, hogy kollégiumi diák olyan darabját mutatták volna be diáktársak előtt, ami az iskola múltjából választotta tárgyát.

Kőszegi Gáborék Sajószentpéteren

***

A kb. 10 perces riportot nem hallottam, nincs meg a szövege, a Rádió zárolta. Részletek hangzottak el még a drámából. A műsor végén többen telefonáltak a Rádióba. Azt kérdezték, hogyan lehet hozzájutni a szöveghez.”

1985. 03. 21.

 ***

Petrőczi Éva és Szabó András levele Budapestről Horváth Barnabás Dávidnak Sajószentpéterre.

„Drága Barna(bás)! Köszönjük a hosszú leveled + képeket. Szívből örülök, hogy a Rádió érdeklődését sikerült felkeltenem munkád iránt. Apropó munka: nem akarom a bölcs nagynénit játszani, de az írói lét nyűgeit jobban kell tűrni. Nem megalkuvásból, hanem azokért, akik érdekében ezt a hivatást vállalja az ember. Mert hogy nem magunkért írunk, az nyilvánvaló! Megette a fene az olyan írót! […]”

TEXT COMING SOON!