Önéletrajz egyetemi felvételire (ELTE)

Miskolcon születtem, 1965. július 19-én. Édesanyám, Perjéssy Márta (sz. 1936.) és édesapám, Horváth Barna (sz. 1936.) református lelkészek. Testvérem, Horváth Ádám (sz. 1962.) a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem jogi karán másodéves hallgató.

Születésem idején szüleim egy dél-borsodi kis faluban, Igriciben voltak lelkészek, így életem első tíz évét ott töltöttem. A hatvanas évek végén rendkívüli varázsereje volt a kis közösségnek. Egyszerű emberek közt növekedtem a természet közelségének vonzerejében. A falujáró mozgalom éppen egyik csúcspontját élte akkoriban. Emlékszem, gyakran megfordultak a házunkban néprajzosok, szociológusok, népművészek, újságírók, írók, színészek. Édesapám is foglalkozott néprajzzal, s én sokszor elkísértem útjaira. Zongorázni tanultam Miskolcon és Mezőcsáton. Nyaranként Magyarországgal és más európai országokkal ismerkedtem.

1975-ben költöztünk Sajószentpéterre_ új környezet, iparvidék, városias jelleg. Sok negatívuma ellenére hamar megszoktam ezt a vidéket. A II. sz. (később: Lévay József) Általános Iskolában már nem voltam olyan jó tanuló, fokozatosan csökkent az átlagom. Nyolcadikban jelentkeztem a miskolci Herman Ottó Gimnáziumba. Az ún. egységesített tantervű osztályba kerültem, kísérleti tanterv alapján tanultunk egy szakközépiskolával és egy szakmunkásképzővel párhuzamosan. A második év után lehetett eldönteni, hogy maradunk a gimnáziumban, vagy szakközépiskolában, illetve szakmunkásképzőben folytatjuk a tanulást. Sajnos a kísérlet számomra nem sikerült – megbuktam. Az ingázó életmód leszoktatott a tanulásról. Mivel osztályt kellett ismételnem, nem maradtam ott, hanem jelentkeztem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Nem saját elhatározásomból ugyan, de azokban a zavaros napokban (pótvizsga) örültem, hogy olyan környezetbe kerülök, ahol alig ismer valaki. Tiszta lappal kezdhettem. Hetek alatt beleszoktam a kollégiumi életbe, rögtön megszerettem az iskolát és a várost is. Rájöttem, milyen nevelő erőt rejtenek magukban a falak. A tanulás mellett sokszínű program töltötte ki időnket. A Kollégium európai hírű kórusában, a Kántusban a zeneirodalom széles skáláját, mintegy száz művet énekeltem a négy év alatt. 1983/84-ben az Arany János Önképzőkör elnöki tisztét töltöttem be. Részt vettem a színjátszó kör munkájában. 1983-ban megnyertem egy, Szabó Magda által meghirdetett drámaíró versenyt Árkádiában éltem én is! című másfél órás iskoladrámámmal, amit a színjátszó kör bemutatott. Tizennégy éves korom óta rendszeresen írok verset, újabban elbeszélést is.

Könyvek mellett rendszeresen olvasok kulturális folyóiratokat is, járok irodalmi estekre, ankétokra, kiállításokra, színházba. Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem a Debreceni Irodalmi Napok rendezvénysorozatán 1983 novemberében. Az irodalom mellett a történelem foglalkoztat. Főleg a két világháború közötti magyar történelem. Felvételi kérelmemet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára küldöm, magyar–történelem szakra.

Debrecen, 1984. II. 20.

Horváth Barnabás Dávid

In: Horváth Barnabás Dávid: Összegyűjtött írások (1976–1992). Kézirat.