Zsibgyász

– Mennyi? – Óóó... Mondjuk húsz sékel... – Tessék. (Odaadja az eladónak a húsz sékelt.) – Várjunk csak. Valami nem stimmel. Mi lesz az alkudozással? – Nem-nem-nem, sietek. – Mi az, hogy nem-nem-nem? Akkor add vissza! Emberek, hallottátok??? Nem akar alkudni!?!

Nincs több alku, halogatás, megegyeztek a bérlőkkel, a mai napon, 2016. november 13-án 14 órakor végérvényesen bezárt a bolhapiac a Petőfi Csarnok, a PeCsa udvarán. A politika nem alkuszik, ide álmodta az Új Nemzeti Galéria épületét. Harminc éve működött e helyen hétvégéken a főváros egyik legnépszerűbb használtcikkpiaca, kivéve, ha maratont, félmaratont vagy negyedmaratont rendeztek a közelben és öltözőnek használták, olyankor persze a fél város közlekedése megbénult egy fél napra. Pár hónap múlva már falak sem lesznek, ahová egy emléktáblát felfúrhatnának. A kereskedőknek kedden üzentek a döntésről és arról, hogy legkésőbb hétfő reggelig ürítsék ki a raktárakat, szállítsák el ott tárolt árut. Volt, akit csütörtökön értesítettek Messengeren. Mindenki abban a hitben bizniszelt, hogy év végéig nem nyúlnak a piachoz. Sokan szinte belebetegedtek a fait accompliba, többen ezek után esnek ágynak. Egy történelmi korszak véget ért. Mindenki mehet, amerre lát. A zsibvásár a lőrinci piacon, a Bakancsoson és másutt folytatódik. Most értettem meg a mélyebb értelmét annak a hétköznapi tettnek, hogy fekete inget öltöttem ma reggel induláskor, pedig nem is voltam gyászos hangulatban, nem alkudoztam magammal. . A kép alsó részén bizonyítékként a fényképész feketeinges alkarja keretezi a képet.

Perjéssy-Horváth Barnabás