A Civil Korzóban

Váradi Ferenc: – Nemrégiben jelent meg egy Debrecenben is élt szerzőnek, Horváth Barnabásnak, Perjéssy-Horváth Barnabásnak a Kollégium blues című kötete. A mai Nyitott Kapukban vele beszélgetünk, az elsőkötetes szerzővel, illetve hát magáról a témáról is, hogy hogyan látja, miként vélekedik Debrecenről mint Európa kulturális fővárosáról. Perjéssy-Horváth Barnabás, ez a beszélgetés következik most a Civil Korzón.

Az ünnepi könyvhétre jelent meg Perjéssy-Horváth Barnabásnak a Kollégium blues című kötete. A kötet valamikor a nyolcvanas évek végén játszódik Debrecenben. Ez tulajdonképpen egy regény, ugye, és fiktív szereplőket tartalmaz egy nagyon-nagyon izgalmas korról.

Perjéssy-Horváth Barnabás: – 1980 és 84 között jártam a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába, és azóta terveztem, hogy írok erről majd egyszer egy regényt, erről a meghatározó élményemről, és a regény cselekményét az 1987–88-as tanévre tettem, mert érdekesnek találtam azt az időszakot. Nemcsak politikai értelemben, tehát – a rendszerváltozás vihar előtti csendjét szerettem volna megírni –, hanem nemzedéki szempontból is ez egy nagyon érdekes időszak volt, rengeteg kreativitás jött elő az emberekből, zenekarokat alapítottunk, színjátszóköröket, önképzőkört. Az iskolában is nagyon komoly kulturális élet folyt, s a városban is természetesen.

V. F.: – Röviden, tömören a könyvnek a sztoriját… Ugye, van egy főhős, amit én is tudok, aki problémákba keveredik…

P-H. B.: – Igen, hát, tulajdonképpen két főhőse van a könyvnek. Az egyik az elbeszélő, akit Blue-nak hívnak, akinek a lelki fejlődését végigkövethetjük a könyv lapjain, és van egy megnevezett főszereplő, Centaur, aki a szobafőnök a 23-as szobában, aki egy kiemelkedő egyéniség, és végül is egy politikai ügybe keveredik. Ugyanis szamizdatokat olvasnak a gyerekek, már abban az időszakban az azért jellemző volt, a nyitottsággal járt, és elkeveredik az 1988-as március 15-i ünnepségre Budapestre, és ott egy lengyel barátjának, a szolgálatmegtagadó fiúnak a levelét felolvassa, és emiatt a rendőrség fölfigyel rá, mégis kijuthat az iskola kórusával, mert nagyon jó énekes.

V. F.: – Nyilvánvaló, hogy megtörtént eseményeket, embereket is belekeversz a történetbe…

P-H. B.: – Ez így van, nem lehetett elkerülni bizonyos dolgokat, Én például alakítottam egy rockzenekart ebben az ötszáz éves kollégiumban, aminek a történetét szintén megírtam, ez a Logaritmus együttes volt. Egy évig működött csak, de nagyon izgalmas, saját számokat játszottunk. Aztán írtam egy színdarabot Csokonairól az iskola drámapályázatára, amit megnyertem, és ezt is beleírtam a regénybe. Ezenkívül néhány olyan momentum van, ami megtörtént. Az iskola életének a sajátos eseményei benne vannak, a ballagás, szalagavató, felvételire készülés, karácsonyi ünnepség és hasonlók. De azért igyekeztem egy saját világot felépíteni, fiktív szereplőkkel, akiket részben teljesen a semmiből találtam ki, részben pedig több alakból próbáltam meg valahogy összerakni. Nagyon kevés olyan szereplő van a körülbelül száz szereplőből, amelyiket teljesen pontosan be lehet azonosítani. Mert például, hogyha a karnagyot vesszük, elég könnyen rájöhetünk, hogy ki lehetett az a karnagy, viszont megpróbáltam fizikai valójában picit átalakítani, vagy például az osztályfőnököm egy férfi volt, aki végül egy női osztályfőnökké vált, mert úgy éreztem, hogy ez nem korrekt, hogyha valakit így egy az egyben megírunk.

V. F.: – A szereplők tehát akkor fiktívek, a történet viszont Debrecenben játszódik, a 23-as szobában, ami gondolom, egy létező szoba. Debreceni utcák, terek megjelennek-e a könyvben?

P-H. B.: – Megjelennek, egy kicsit talán szűk ez a közeg, tehát nincs olyan nagyon földolgozva benne a város. Annyira van benne, amennyire valójában mi megéltük. Van benne például egy borozó, amit Borvilág névre kereszteltem, van egy játékterem, benne van az Expressz cukrászda, tehát gyakorlatilag elég szűk a tér, de megjelenik Debrecen benne, méghozzá a nyolcvanas évek Debrecene, amilyennek mi láttuk. Mivelhogy az egész elbeszélő-szereplő, az elbeszélő, Blue tulajdonképpen egy diák, akinek a szemszögéből, nézőpontjából látjuk azt a világot. Én nem mai fejjel próbáltam ezt a világot ábrázolni, hanem egy diák szemszögéből.

V. F.: – Ahogy belelapoztam a könyvbe, feltűnt Csengey Dénes neve is…

P-H. B.: – Vannak élő szereplők is, például Szabó Magda említődik, aki szintén konkrétan, Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, akivel én valóban találkoztam, tehát ez például egy megtörtént esemény volt. Mark Knopflerre tudnék még utalni, aki az angliai hajóúton állítólagosan föltűnik, vele nem találkoztam természetesen.

V. F.: – A mai negyvenesek Debrecenben nagyon sokan emlékezhetnek rád, ismernek, hiszen a Calandra zenekarnak voltál a dobosa, most a Magyar Nemzetnek vagy a munkatársa.

P-H. B.: – 1992-ben elvégeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemet magyar-történelem szakon, és utána Budapestre kerültem, különböző újságoknál, rádióknál, tévéknél dolgoztam, és gyakorlatilag ilyen médiamunkás lettem. A zenéléssel fölhagytam még az egyetem alatt. Hiányzik mindenesetre, a médiamunkáim mellett van időm arra, hogy a kedvteléseimnek is éljek, és így született ez a regény, és remélem, hogy sok más könyv születik még ebből a szabadságból.

V. F.: – Tíz év mindenképpen nagy idő, és meghatározó a te életedben is, amit Debrecenben eltöltöttél. Bizonyára hallottál róla, hogy Debrecen is megpályázta az Európa 2010 kulturális fővárost. Szurkolsz-e nekünk-e nekünk, debrecenieknek, Barnabás?

P-H. B.: – Én csak szurkolni tudok, ugyanis Debrecen az én iskolavárosom, ide mindig nagy szeretettel jövök. Látom a város fejlődését, látom azt, hogy nagyon sokszínű kulturális élet van Debrecenben. Az emberek szeretik a városukat, és nagyon sok érdekes kezdeményezés van, és országos hírű rendezvények sora bizonyítja, hogy ez egy nagyon fontos őrhelye a kultúrának. Nagyon bízom benne, hogy megkapja ezt a lehetőséget a város. Rengeteg olyan befektetést hozhat ez magával, amely megemelheti a város kulturális kínálatát, nagyobb lehetőségeket ad majd az itt élő alkotóknak, úgyhogy én mindenképpen szurkolok, és természetesen itt leszek ezeken a rendezvényeken, mert ide mindig szívesen jövök.

Váradi Ferenc beszélgetése Perjéssy-Horváth Barnabással. In: Friss Rádió, Nyitott Kapuk, Civil Korzó rovat. Debrecen. Sugárzási idő: 2005. június 05. 16.30 és 06. 06. 16.05.