Reggeli járat a Hír TV-ben

Turda Adrienn: – Egy kis olvasnivalót ajánlok a figyelmükbe. A könyvhétre jelent meg Perjéssy-Horváth Barnabás Blue irományai című kötete, és a kezemben van még egy könyv, a Kollégium blues. Ez tulajdonképpen… a két kötet folytatása egymásnak. Erről már beszélgettünk itt, a Hír TV reggeli műsorában, aki hűséges nézőnk, az emlékezhet is rá. Magát az írót köszöntöm. Jó reggelt kívánok!

Perjéssy-Horváth Barnabás: – Kezét csókolom! Jó reggelt kívánok!

T. A.: – Tehát miként kapcsolódik a két kötet egymáshoz? Ugye, ez a debreceni kollégium mindennapjait mutatja be, a Kollégium blues?

P-H. B.: – A Kollégium blues egy iskolaregény, amely bemutatja a debreceni kollégium hétköznapjait, ünnepnapjait, szabályait egy gyermektársaságnak az életén keresztül. A Blue irományai pedig az elbeszélőnek, a Kollégium blues elbeszélőjének, Blue-nak a művei tulajdonképpen. Amikor kijött a nyomdából a könyv, akkor ránéztem a naptárra, és azt láttam, hogy Ikrek jegyében vagyunk, és ezt egy különös jelnek tekintem, hogy pont az Ikrek jegyében született meg a könyv, ugyanis ikerkönyvekről van szó. Az elbeszélőnek a művei sok műfajú írások az iskoladrámától a mesén át a dalszövegig, versek…

T. A.: – Az elbeszélő, bocsásson meg, jelen esetben ön.

P-H. B.: – Az elbeszélő, az sohasem maga a szerző, hanem az megképződik az írás során.

T. A.: – Itt Blue-nak hívják…

P-H. B.: – Blue-nak hívják, hogyha az unalmas igazságot akarja hallani, azt kell, hogy mondjam, ez a régi írásaimnak a gyűjteménye. De hogyha az izgalmas irodalmi leleményt szeretném kimondani, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy különleges megoldás, hogy egy regényhősnek az írásait adjuk ki.

T. A.: – Most azon túl, hogy nyilván az írás minősége meg az írás maga, majd erről is beszélünk pár szóban, de azért amit az elején elmondott és a beszélgetésünkben, a legutóbbi beszélgetésünkben is kifejtettük, csak azért elevenítsük fel, hogy miért is tanulságos a debreceni kollégium története? Itt, ugye, a rendszerváltás idején játszódik maga az első kötet.

P-H. B.: – Hát nagyon tanulságos, ugyanis a kollégium egy zárt intézmény, és a maga zártsága ugyanakkor egy szabadságot is jelent, egy belső autonómiát jelent, tulajdonképpen a rendszerváltás egy kis műhelyének is tekinthetjük a kollégiumot abban az időszakban, sőt az egész nyolcvanas években. Ott azért egészen másképp tanítottak, neveltek minket, mint ahogy egy állami iskolában, és nagyon sok olyan diákja van az intézménynek, aki a rendszerváltásban aktívan részt vett.

T. A.: – Másként tanítottak minket, úgy fogalmazott, ez miben nyilvánult meg? Nyitottabban?

P-H. B.: – Talán igen, liberális szellemben a konzervatív értékek alapján. Ezenkívül nagyon jó kapcsolat alakult ki a diákok és a tanárok között. A fiatal tanárokkal nagyon jól meg tudtuk beszélni a korszak nagy kérdéseit, a történelmi kérdéseket. Ezenkívül van egy nagy intézményi hálózat az iskolában, amelyik kapcsolódik az országos műhelyekhez. Egy szellemi közeg, egy nagyon komoly, értékes szellemi közeg.

T. A.: – Amikor a Blue irományaiba belekukkantottam, itt még a beszélgetésünk előtt, ebben aztán minden van, szóval a verstől kezdve a tragikomédiáig, tehát ez egy ilyen egyveleg?

P-H. B.: – Egyveleg, méghozzá…

T. A.: – Nem túl sok stílus ez így egyben?

P-H. B.: – Ez egy speciális könyv, ilyet én még nem láttam a piacon. Hogyha megnézzük ezt a hatalmas könyvtermést, akkor lehet, hogy találnánk valahol Európában vagy Amerikában ilyen könyvet. Tematikusan vannak csoportosítva, például… Azért érdekes egyébként az összefüggéseket megkeresni, mert konkrét példákat tudok erre mondani. A regényben Csokonai-darabot próbálnak a gyerekek, és az új könyvben olvasható maga a Csokonai-darab. Ugyanis az egész írói pályám ott kezdődött, hogy megnyertem Szabó Magdának két drámapályázatát, s az egyiknek a Csokonai-dráma volt a témája, És utána több darabot írtam még, és ebből három található bent a könyvben, illetve még egy hangjáték. Nagyon sok műfajú: szabadvers, mese, abszurd dráma, abszurd novella, és nagyon szép illusztrációk vannak benne. Antal Pál Munkácsy-díjas grafikus illusztrálta.

T. A.: – De ezzel a stíluskeveredéssel mi volt a célja? Hogy picit ehhez a mai zaklatott világhoz igazodjon úgymond, hiszen itt is kapkodjuk a fejünket egyik pillanatról a másikra, amikor bizonyos dolgokat megpróbálunk felfedezni. Tehát volt ebben egyfajta ilyen mögöttes cél?

P-H. B.: – Volt, nyilván másképp látom én is a világot, mint akkor, és érdekes könyvet szerettem volna. Az a legunalmasabb, amikor úgy szerkesztünk, hogy versek, novellák, drámák. Van egy dinamikája, van két vers, utána jön egy dráma, utána két novella. És az olvasó figyelemmel követheti egy fiatalembernek az íróvá érését. Találkozás egy fiatalemberrel. Nekem nagyon érdekes például, hogy amikor találkoztam ezekkel az írásokkal, amikor ezeket az írásokat átdolgoztam, akkor Karinthynak a Találkozás egy fiatalemberrel írása, novellája jutott eszembe, hogy nekem is szembesülnöm kellett az akkori énemmel. Még hogyha nem is teljesen azonosultam az akkori énemmel, szembesültem, egy kicsit bonyolultan mondom… De az az igazság, hogy ez egy nagyon érdekes dolog volt, elővenni ezeket a régi írásokat.

T. A.: – Azt hiszem, hogy ez sokunk számára tanulság lehet, már azok számára is, akik mondjuk nem írtak, de elolvassák, és ennek kapcsán egy picit visszamehetnek kollégiumi éveikbe. Köszönjük szépen, hogy befáradt!

P-H. B.: – Köszönöm szépen!

T. A.: – Mi pedig folytatjuk tovább.

Turda Adrienn beszélgetése Perjéssy-Horváth Barnabással. In: Hír TV, Reggeli járat. Élő adás: 2006. június 14. 8.40–8.45.