Petrőczi Éva az önképzőkörről

A készülő riporttal kapcsolatos levélrészletek:

„Drága Barna! […] Kis könyvedet még ma este elolvasom, így jobban sikerül majd Rólad + az iskoladrámáról elmélkednem a Rádióban, Szabó Magdát is belevonnám. […]” (Petrőczi Éva levele Budapestről H. B. D.-nek Sajószentpéterre. Budapest, 1985. 03. 07.)

***

„Kedves Éva és András! Két pataki és egy debreceni diák [H. B. D. szülei Patakon jártak gimnáziumba, de mindketten voltak debreceni teológusok is] olvasta örömmel bátorító versed [Pataki virágének című, Cs. Szabó László temetés után írt versének gépirata]. Köszönet érte. Cs. Szabó-ügyben pedig csak annyit tudok írni: minden 1948 után (és talán előtte is) Magyarországon maradó komoly ember megalkudott, kompromisszumot kötött a hatalommal, és ez ma is így megy, változás nélkül, amíg valami világpolitikai földrengés nem történik (a reformok itt legfeljebb konzerválni tudják ezt a fosszilis rendszert), és amíg ilyen mértékben rombolja egy uralkodó klikk a nyelv és a gondolat hitelét, a magyar szellemiség és kultúra múltját, jelenét, addig nincs más alternatíva, mint a belső vagy külső emigráció. […] Az abszurd dráma számára remek táptalaj ez a régió. A Mohács óta létező nemzeti agónia története gyönyörűen mutatja, hogy az egyén cselekvési lehetőségei leszűkülnek a magmaradásért folytatott – nem eredménytelen – küzdelemre. Ez is valami. Megmaradunk – gyermeki voltunkban. Legfeljebb a kamaszkori lázadásig jutottunk el ez eddig. Felnőttek akadnak itt, de azok különös módon jutnak el az öregkorig. Természetes úton csak a Cs. Szabók és Konrád Györgyök tudnak megöregedni. Nagyapámat eltemettük, nagyon sokan eljöttek. Aznap este lerobbantam (influenza), s néhány napig ágyban feküdtem. Pénteken látogatott meg Kőszegi Gábor. Hosszan beszélgettünk. Örülök, hogy ez az ügy kap egy szélesebb fórumot, és ezt Neked köszönhetem. Talán már túl sokat is beszéltünk a dologról. […]” (H. B. D. levele Sajószentpéterről Petrőczi Évának és Szabó Andrásnak Budapestre. Sajószentpéter, 1985. 03. 16. Piszkozat.)

***

„Drága Barna(bás)! Köszönjük a hosszú levelet + képeket. Szívből örülök, hogy a Rádió érdeklődését sikerült felkeltenem munkád iránt. Apropó munka: nem akarom a bölcs nagynénit játszani, de az írói lét nyűgeit jobban kell tűrni. Nem megalkuvásból, hanem azokért, akik érdekében ezt a hivatást vállalja az ember. Mert hogy nem magunkért írunk, az nyilvánvaló! Megette a fene az olyan írót! […]” (Petrőczi Éva levele Budapestről H. B. D.-nek Sajószentpéterre. Budapest, 1985. 03. 21.)

Petrőczi Éva és Horváth Barnabás Dávid Budapesten, a Reformátusok Lapja szerkesztőségében 1994-ben

Petrőczi Éva Debrecenben járva 1985 februárjában magnóra rögzített egy beszélgetést Horváth Barnabás Dáviddal, az önképzőkör előző évi elnökével, amit egy rádióműsorhoz szeretett volna felhasználni. Az idő elmosta a további részleteket, és csak néhány levélből tudjuk, hogy milyen műsor lett vagy lehetett volna belőle. 1985. 02.