A Kultúrházban
Veres Dóra: – Én nagyon sajnálom, hogy az életemből kimaradt ez a kollégiumi fíling ez a pár év. Mert hát olyan dolgokat mesélnek, és ebben a kis filmben is látható volt, hogy azért ott tényleg hihetetlen élet ment. Te, Barnabás, én azt nem értem, hogy te – felírtam magamnak – voltál templomi orgonista, családtörténész, színházi ügyelő, statiszta, újságíró, tévés rendező stb. stb. stb. Miért pont a kollégiumról írtad meg az első könyvedet? Ez hihetetlen nagy sztorikat rejt magában, ez a szakmasor, amit itt elsoroltam.
Perjéssy-Horváth Barnabás: A könyvem önéletrajzi alapokon született meg. Én 1980 és ’84 között jártam a Debreceni Református Kollégiumba, ami akkor az egyetlen református működtetésű gimnázium volt tulajdonképpen. Vagyis hát, a kollégium egy nagyobb intézmény, és azon belül van internátus, gimnázium, könyvtár, teológiai akadémiai is. És ennyiben nem stimmel ez az etűd, ez a filmetűd mert ez egy ötszáz éves, nagy hagyományú, konzervatív intézmény. Egyébként nagyon tetszett. És nagyon, hogy mondjam, egy akkora örökséget hordoz magában, ami a mi időszakunkat is most már felöleli. Tehát gyakorlatilag mi a nyolcvanas évek első felében jártunk oda, a regényem cselekményét viszont az 1987–88-as tanévre tettem.
V. D.: – Miért pont ez a tanév?
P-H. B.: – Azért, mert dramaturgiailag sokkal érdekesebb volt, ugyanis a könyv cselekménye lényegében a rendszerváltás előtti utolsó, egyik utolsó tanévben történik.
Galambos Péter: – Ez egy izgis tanév volt kollégiumtól függetlenül.
V. D.: – Igen, ’89 előtt?
G. P.: – Igen.
P-H. B.: – Igen, és hogy mondjam…
G. P.: – Igen, bocsánat, akkor már a magyartanár meg a történelemtanár mert beszélni…
V. D.: – Nem nagyon tudta, hogy mit…
G. P.: – De akkor már, mondjuk, mert beszélni, ha olyan gondolkodású volt, a forradalomról, meg máshogy fogalmazni. De még hivatalosan nem lehetett kimondani, hogy forradalom, hanem akkor még a népfölkelés meg ezek a dolgok. Szóval ilyen jellegű, ilyen jellegű szinten már szabadabb volt egy picit, ha jól értem, amit mondasz.
P-H. B: – Persze. Pontosan azért is, mert ez egy olyan zárt iskola, ami állam az államban volt. Tehát eleve egy zárt rendszer volt a Kádár-rendszer, még a mi időszakunkban is, nyilván egy picit persze szabadabb légkör volt. De maga az iskola is egy zárt intézmény, tehát ezért nagyon érdekes, hogy sok minden megtörténhetett a debreceni kollégiumban, olyan dolog, ami, ami esetleg egy világi gimnáziumban kevésbé, merthogy ott KISZ sem működött, és a politikai felfogás is egy picit másként alakult. Tehát a tanárok is kicsit liberálisabbak voltak, a konzervatív intézmény dacára, ilyen szempontból. Na most a regénynek van egy ilyen tényregény vetülete. Egy teljes tanévnek az eseményeit felsorolja, és ezért nagyon sok olyan dolgot ismerhetünk meg – nemcsak iskolai jellegű dolgokat, hanem a kollégium hétköznapi életét érintő dolgokat –, és van egy fejlődésregény vonulata, egy rétege pedig az elbeszélőnek a lelki fejlődése.
G. P.: – Tehát ha azt mondom, és akkor nyilván mindenképpen hízelgő, tehát hogyha azt mondom, hogy gondoljunk az Iskola a határonra a század végén egy református kollégiumban, tehát jellegében, a regény jellegében akkor messze járok az igazságtól?
P-H. B.: – Nem, nagyon sok iskolaregényt ismerünk, de mindegyik más.
G. P.: – Mert a kollégium, az iskola igen komoly, jellemfejlődés is van, azért gondoltam, hogy akkor behozom ezt párhuzamba.
P-H. B.: – Hát igen, mert a debreceni kollégium egy alma mater.
G. P.: – Igen.
P-H. B.: – Tehát nemcsak oktatás, hanem nevelés is folyik, és lelki nevelés is.
G. P.: – Bocsánat, hogy a szavadba vágok, csak szorít bennünket az idő. Akikhez jártál, azok olvasták? Az alma mater tagjai, tanárai, nevelői tehát…
V. D.: – Csak küldtél nekik egy-egy példányt…
G. P.: – …az ő reakciójuk mi volt?
P-H. B.: – Egyöntetűen pozitív, diákos szlengben megírt könyv egyébként. Nem szigorú, hanem könnyedebb olvasmány. És holnapután, szombaton lesz éppen a debreceni könyvbemutató, amikor találkozom az olvasókkal. Azokkal az olvasókkal, akik részben tulajdonképpen a szereplői is ennek a könyvnek. Bár valódi embereket nem ábrázoltam…
G. P.: – Nyilván.
P-H. B.: – …hanem fikció a történet, és a figurák is elképzeltek.
G. P.: – Kollégium blues tehát, és akkor Debrecenben holnapután a könyv bemutatója. Köszönjük szépen!
V. D.: – Köszönjük szépen!
G. P.: – És irigykedünk a kollégiumi életedre…
V. D.: – A szintbulikra, pont tegnap hallottam, hogy volt ilyen szintbuli…
G. P.: – Csajfelcsempészéses ügyekre, kutyafáját…!
Veres Dóra és Galambos Péter beszélgetése Perjéssy-Horváth Barnabással. In: MTV, M2, Kultúrház. Élő adás: 2005. 05. 19. csütörtök, 19.06.
