Reggel a Duna TV-ben

Gyárfás Dorka: …Perjéssy-Horváth Barnabás a vendégünk, mindketten debreceni diákok voltak, csak az a különbség, hogy Perjéssy-Horváth Barnabás ezt meg is írta egy könyvben, ami itt van a kezemben…

Ignáth Márk: Én meg mélyen titkolom, hogy milyen volt az…

Gy. D.: – Kollégium blues címmel.

I. M.: – Szervusz, jó reggelt!

Perjéssy-Horváth Barnabás: – Szervusztok!

Gy. D.: – Szerintem osszátok meg egymással a tapasztalataitokat.

I. M.: – Szerintem nem az az érdekes, hanem aki nem volt debreceni diák.

Gy. D.: – Igen, tényleg, tehát ez a könyv mennyire a te élményeidből készült, tehát mennyire önéletrajzi ihletésű, és mennyiben regény vagy fikció?

P-H. B.: – Ez teljesen önéletrajzi regény, viszont fiktív elemekkel. Nehéz lett volna egy memoárban összefoglalni a korszak lényegét. Azt hiszem, hogy egy regény sokkal jobban visszaadja a kor hangulatát, a korabeli Debrecent, a nyolcvanas évek hangulatát, ezt az ősi, nagy múltú kollégiumot. Majdnem ötszáz éves már ez az iskola, s olyan tanítványai voltak, mint Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc, Arany János, hogy csak a legnagyobbakat említsem. És ebben az időszakban, a nyolcvanas években, amikor mi oda jártunk, akkor…

Gy. D.: – Ti átéreztétek ezt, ezt a patinás hangulatot?

P-H. B.: – Átéreztük, átéreztük, benne volt a falakban ez a nagy múlt, és mi ebbe az iskolába bevittük a saját kultúránkat, ezt a tömegkultúrával fertőzött, úgymond kultúrát, és együtt élt egymás mellett ez a hagyományos világ és az újabb idők világa. Ezenkívül a rendszerváltás előszelét lehetett már érezni abban az időszakban.

Gy. D.: – Ez a könyv egy kicsit beleillik abba a retrodivatba, ami most dívik itt, nemcsak Magyarországon, szerte a világban, tehát, hogy felidézi például a szocializmus utolsó éveit és ezeket a fiatalokat, akiket már a politika nem érdekel. Erről szólt például a Moszkva tér című film.

P-H. B.: – Így van, nagyon sokan érzik, hogy már vissza lehet tekinteni, ez egy húszéves távlat már, amikor vissza lehet már tekinteni arra korszakra, amit ifjúságunk legszebb éveinek tekinthetünk, legalábbis ez a korosztály. De nagyon érdekes, hogy az idősebb generáció is nagyon szereti olvasni, tehát nagyon olvasmányos, „olvasóbarát” könyv. És amikor Nyilas Misi azt mondta, hogy ő nem akar debreceni diák lenni, akkor úgy gondoltam, hogy én megfordítom ezt a dolgot, és hogyha valaki ezt a könyvet elolvassa, akkor elmondhatja, hogy debreceni diák szeretnék lenni. Remélem legalábbis.

I. M.: – Mennyire sajátságos az a közeg, amit mondjuk, ha egy szóval szoktak jellemezni, akkor azt mondják, hogy cívisváros. És ez megjelenik-e ebben a regényben valamennyire?

P-H. B.: – Megjelenik a korabeli Debrecen. A cívisváros, az egy történeti kategória, de nyilván a hétköznapokat is jellemzi. Azt hiszem, hogy ez egy sajátos sziget, nemcsak Debrecen sziget, hanem maga a kollégium is sziget. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan sajátos értékkel bír az a világ ott, Debrecen és a kollégium, ami máshol nem annyira tűnik ki, tehát nagyon sok sajátossága van. Most nem mennék bele egy történeti értekezésbe.

Gy. D.: – Nem, hanem inkább arra kérlek, hogy ezt magyarázd el, hogy ezek a képsorok hogy jönnek ide, mert te hoztad őket.

P-H. B.: – A regénynek a kerete tulajdonképpen a Kántus angliai útjának – amikor egy nemzetközi kórusversenyen vettünk részt, és meg is nyertük, 1984-ben – az archív felvétele. És a La Manche-on készült ez a snitt.

Gy. D.: – Mintha százéves lenne…

P-H. B.: – Igen, és ott vagyok jobb oldalt.

Gy. D.: – Az te vagy?

P-H. B.: – Igen, ez a bizonyos angliai utazás keretezi a regényt is. A La Manche-on indul a történet, aztán flashbackkel egy évet visszaugrunk, és végigmegyünk egy tanéven, amikor bemutatom az iskola működését, a különböző kalandokat, diákszerelem, tanulás, kollégiumi zenekart alakítottunk, énekeltünk a nagy hírű, nagy múltú Kántusban, és aztán a regény végén visszaérünk újra a La Manche csatornára, és gyakorlatilag egy teljes évnek lehetünk a tanúi.

Gy. D.: – Neked ez az első könyved?

P-H. B.: – Ez az első regényem. Írtam drámákat, verseket, novellákat. Három drámámat játszották is Debrecenben amatőr színpadok, viszont utána egy hosszú időszak eltelt, amikor nem írtam semmit, és aztán előálltam ezzel a regénnyel. Úgy érzem, eljött az ideje, megértem arra, hogy egy regényt letegyek az asztalra.

Gy. D.: – Hát letetted. Köszönjük szépen!

I. M.: – Köszönjük szépen!

P-H. B.: – Én is köszönöm!

I. M.: – Reméljük, minél többen elolvassák!

Gyárfás Dorka és Ignáth Márk beszélgetése Perjéssy-Horváth Barnabással. In: Duna TV, Reggel. Élő adás: 2005. november 22. 8.17–08.23.