Kulturális-művészeti sarok

Műsorvezető: – Kedves Hallgatóink, a Szóla Rádió műsorában szeretnénk önöknek bemutatni Perjéssy-Horváth Barnabást, akivel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy az idei, 2006. évi ünnepi könyvhétre megjelent, Blue irományai című kötete. Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtárban sorra került író-olvasó találkozója előtt, ült le vele egy kis beszélgetésre munkatársunk, Nagy Zoltán Gábor.

Nagy Zoltán Gábor: – Kollégium blues című első könyvedben, amely tavaly jelent meg, több iskolatársad mondja, és te is, hogy naplót írsz. Diákkorodban volt olyan szándékod, hogy valamikor egy könyv legyen ezekből az írásaidból?

Perjéssy-Horváth Barnabás: – Ez csak félig-meddig igaz, valóban írtam időnként rövid naplójegyzeteket, de összefüggően nem. A Kollégium-blues egy napló formájú iskolaregény, műfaji sajátossága, hogy egy diák naplója. Megjelent egy cikk is a könyvről A bluesképű diák naplója címmel. Az első fejezet hasonló címet visel, a La Manche csatornán egy hajón játszódik. A Kántus angliai koncertkörútja adja a könyv keretét, a történet pedig egy iskolai tanév eseményeit meséli el. A pótvizsgázástól az iskolakezdésen át beszél egy bentlakásos internátus hétközi és ünnepnapjairól, szokásairól és szabályairól, ez adja a könyv hátterét. A cselekmény e kulisszák között játszódik, több szálon futnak az események, de kronologikusan mesélem el az iskolaév történetét. Nincsenek benne különleges prózaírói technikák, olvasmányos a formája, apró fejezetekre bontva. A ’80-as évek közepéről van szó, fölidézem benne az akkori Debrecent. Sajátosság, hogy bár én 1980–84 között jártam az iskolába, ez a könyv viszont a ’80-as évek végén játszódik, a rendszerváltás előtti utolsó tanévben.

N. Z. G.: – Honnan jött az első könyv folytatásának ötlete?

P-H. B.: – A Kollégium blues elég nagy sikert aratott az olvasók körében, és sok pozitív visszajelzést kaptam. Ez adta a bátorítást, hogy kiadjam válogatott írásaimat. Arra gondoltam, hogy eljátszom azzal a gondolattal, hogy ebben az új kötetben ezek nem a saját írásaim, hanem korábbi elbeszélőmé, Blue-é. Ezért át kellett dolgoznom, szerkeszteni és kiválogatni az írásokat. A Blue irományai című új könyvem verseket, novellákat és drámákat tartalmaz.

N. Z. G.: – Érettségitek óta a régi osztály-, illetve iskolatársakkal tartjátok a kapcsolatot?

P-H. B.: – Igen, tartjuk a kapcsolatot, nemcsak hagyományos érettségi találkozók formájában, hanem személyesen is, időnkénti megkeresések révén. A Debreceni Református Kollégiumnak működik egy baráti köre, amelyik minden évben rendezvényeket szervez. Ezen alkalmakkor a különböző korosztályokból, így az enyémből is, elég sokan összejövünk. Ilyenkor az épület díszudvarán, fehér asztal mellett, egy szép délutánt és estét átbeszélgetve szoktuk eltölteni az időt, ezek a találkozások szolgálják diákkori kapcsolataink megmaradását.

N. Z. G.: – Nemrégiben éppen egy ilyen kollégiumi diáktalálkozón, egykori iskolai zenekarotok, a Logaritmus egy koncert erejéig ismét együtt játszott. Valamilyen folytatást terveztek-e ez ügyben?

P-H. B.: Egyelőre nem, ez egy rendhagyó koncert volt. A Kollégium bluesban szerepel ez a zenekar, akiknek a történetét is megírtam. Most úgy gondoltuk, hogy a könyvre való tekintettel, 25 év után, újra összeállunk egy koncert erejéig. Fölelevenítjük a régi számokat, és újrahangszereljük azokat, kilenc számot dolgoztunk így fel. Diákkorunkban csupán egy évig működött zenekarunk, de szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy saját számainknak nagy sikerük volt. Éppen ezért azt szerettük volna, ha megmarad belőlük egy igazán jó felvétel, nekünk és a barátainknak is. Annak idején a koncertjeink egy nemzedék élményei voltak, nagyon sokan látogatták azokat, de sajnos akkoriból nem maradt használható felvételünk. Ezen a mostani, egyszeri nosztalgiakoncertünkön újraéltük a fiatalságunkat. Logaritmus nevű zenekarunk felállásakor eredetiben Magyar Szabolcs énekelt, Könyves Péter volt a billentyűs hangszeres, Bányai Attila és Papp Zsolt gitároztak, jómagam pedig doboltam. A mostani koncerten viszont két vendégzenésszel kiegészült társulatunk, Belicza Tamással és ifjabb Bölcskei Gusztávval, akik basszus-, illetve szólógitáron játszottak, és a KálvinTéR zenekart erősítik. Rajtuk kívül három mai gimnazista lány is fellépett vokalistaként. Ebben az volt az igazán szép, hogy három különböző korosztály volt együtt a színpadon.

N. Z. G.: – A gimnáziumi évek, a diákközösség és a Debreceni Református Kollégium adta útravalóból mi az, ami segít benneteket, ott végzett egykori diákokat felnőtt életetekben? Miképpen látod ezt a te saját életutadban, illetve a többiekében?

P-H. B.: – Nehéz erre a kérdésre a választ megfogalmazni, mert nagyon sokat adott. A bentlakásos iskolában nemcsak tanítottak, hanem neveltek is minket, és mi is formáltuk egymást. Az ország minden részéből összesereglett diákság, egy viszonylag zárt térben élte mindennapjait. Ez egy olyan iskola volt, ahol a falak is neveltek, mivel a debreceni Kollégium hatalmas örökséget ápol, és maradéktalanul igyekeznek mindezeket átadni az ott tanítók, nemzedékről nemzedékre. Felnőtt életünkre adott egy emberi tartást, kulturális, tanulmányi muníciót, megkaptuk a keresztény hitben tanulás lehetőségét. Nem volt számunkra akkor sem áttekinthetetlen intézmény, ismertük egymást, és jó közösségben éltük meg az életünket. Mindig szívesen beszélek a Kollégiumról, azokról az évekről, mert nagyon sokat jelentett nekem. Itt élni és tanulni Debrecenben, ahol gyakorlatilag felnőttem.

N. Z. G.: – A rádióhallgatók nevében köszönöm a beszélgetést és kíváncsian várjuk további írásaid megjelenését.

Nagy Zoltán Gábor beszélgetése Perjéssy-Horváth Barnabással. In: Szóla Rádió, Kulturális-művészeti sarok. Debrecen. Sugárzási idő: 2006. június 15. 18.15–18.30.