Zsille Ákos könyvbemutatója
(…) Diákként, fiatalon sokan írnak verset, rosszabb esetben rövid sorokba tördelt gondolatokat vagy információkat, a többség azonban az érettségi után felhagy a dologgal. Látjuk persze, hogy számtalan út lehetséges, de az egyik legritkább, amikor valaki meglett korában áll elő egy első kötettel. Ekkor mondhatja a szerző, hogy későn érő típus, amiben lehet valami, de ilyenkor elgondolkozunk, hogy mit értünk érés alatt. Ebben a tevékenységben, az írásban egyetlen dolog számít: a minőség. Nem számít, hány éves vagy, hol élsz, mit csinálsz, milyen politikai vagy más meghatározottságaid vannak, csak az, amit megírsz és megosztasz másokkal. Az irodalom nem monarchia, hanem respublika, minden alkotónak megvan a helye és a szerepe ebben a térben, a marsallbotot ki kell érdemelni, és persze minden mozgásban van. Bár szeretünk skatulyázni, de minden mű egy újabb lehetőség, és egykor nagy hatást keltő művészeket is hipp-hopp elfelejtenek, és egykor elhallgatott, jelentéktelennek tartott életműveket is felfedezhetnek. Végül persze mindenkit elfelejtenek, kivéve Shakespeare-t meg azokat, akiknek jó a píárjuk. (…)
Zsille Ákos Posztmodern gésa című kötetének bemutatóján Perjéssy-Horváth Barnabással Budán, a Püski Könyvesházban 2020. szeptember 8-án
Perjéssy-Horváth Barnabás: Zsille Ákos: Posztmodern gésa. Elhangzott Zsille Ákos Posztmodern gésa című verseskötetének bemutatóján a Püski Könyvesházban 2020. szeptember 10-én.
(A teljes beszéd majd a Sajtószem kötet folytatásában olvasható.)