A regényről a Debreceni Disputában

Nemigen van még egy iskolája hazánknak, amely oly sok szállal kötődnék a magyar irodalomhoz, mint a Debreceni Református Kollégium. Nemcsak költők, írók népes seregét nevelte a 16. század első évtizedeitől megszakítás nélkül működő „alma mater”, hanem az utóbbi másfél évszázadban számos szépirodalmi alkotás cselekményének színhelyévé is vált. A Jókai Mór képzelete szülte „Csittvári krónika” (az És mégis mozog a föld című regény nyitó fejezetében) és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének főhőse, Nyilas Misi, mára „fogalommá” váltak; talán azok is hallottak róluk, akik soha sem olvasták ezeket a könyveket. De írt regényt a debreceni diákéletről Mikszáth Kálmán (A két koldusdiák), Karácsony Sándor (Holdbeli diákélet) és a közelmúltban Végh Antal is (Akkor májusban esett a hó).

Idén májusban, a könyvhétre jelent meg, a Kairosz Kiadó jóvoltából, Perjéssy-Horváth Barnabás Kollégium blues című alkotása, s ezzel a debreceni tárgyú diákregények sora újabb darabbal gyarapodott. A terjedelmes (mintegy 400 oldalas) regény szerzője 1984-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában (akkor még Horváth Barnabás Dávid néven). Első írói próbálkozásai és sikerei az iskola Arany János Önképzőköréhez kapcsolódnak. 1983-ban Csokonai kicsapatását feldolgozó színdarabjával megnyerte a Szabó Magda által kiírt és anyagilag is támogatott középiskolai Borzán Gáspár drámaíró pályázatot, s alkotását diáktársai be is mutatták a Kollégium dísztermében. Érettségi után a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakán tanult tovább. A diploma megszerzése óta fővárosi lapoknál dolgozik, jelenleg az egyik országos napilap olvasószerkesztője.

Perjéssy-Horváth Barnabás most megjelent első regénye egy egész tanév történetét mutatja be. A naplószerű elbeszélést a Kántus angliai útjának felidézése foglalja keretbe (1984-ben járt először a szigetországban az iskola kórusa, s a regényíró maga is részt vett e nevezetes utazáson). Az író tudatosan úsztatja egymásba regénye cselekményében az 1983/84-es és a rendszerváltás előtti 1987/88-as tanév eseményeit (az előbbit érettségiző diákként, az utóbbit egyetemistaként élte meg Debrecenben). A két különböző történelmi hangulat együttesen idézi föl a kései Kádár-kor sajátos életérzését.

A Kollégium blues elsősorban iskolaregény, s mint ilyen rokonságot mutat a Debreceni Kollégium világát megidéző korábbi irodalmi alkotásokkal. Azoknál azonban sokkal erősebb a dokumentatív jellege; a szerző kínos pontossággal igyekszik megrajzolni a szocializmus időszakában szellemi szigetként működő debreceni egyházi iskola életének minden apró mozzanatát. A regényben, a naplójellegből következően, jelen van a korabeli „refis” diákélet minden meghatározó eleme: a pótvizsgák, a tanévnyitó és -záró ünnepség, a szalagavató, a ballagás, az őszi almaszedés; az önképzőkör és a Kántus pezsgő szellemisége; a nyugatnémet testvériskola látogatása, de a diákszerelem és a pályaválasztás élménye is.

A cselekmény hátterében a főhős-elbeszélő színdarabjának próbái és előadása ürügyén vissza-visszatérő elemként sejlik föl Csokonai 200 esztendővel korábbi kicsapatásának rejtélyes története, ami történelmi patinát ad a közelmúlt debreceni diákvilágának is. A Kollégium blues ugyanakkor nemzedékregény is, hiszen a rendszerváltás előtti évtized tizenéveseinek általános életérzését is megszólaltatja. A korszak jellegzetes film- és könnyűzene-élményei (Hair, Betty Blue, Jézus Krisztus szupersztár, Rolling Stones) mellett elsősorban a szamizdatolvasás és a budapesti március 15-ei zavargások élményének megjelenítése alkotják a regény cselekményének ezt a rétegét. S mint minden iskolaregény, egyúttal fejlődésregény is a Kollégium blues, hiszen a naplóíró diákelbeszélő, Blue felnőtté válásának keserédes folyamatába is beavat bennünket az író.

Perjéssy-Horváth Barnabás írásában a Debreceni Kollégium élete szigorú, de emberséges és élhető, az egyházi iskolák világát kevéssé ismerő olvasó számára patriarchálisan egzotikus, sokszínű és hangulatos világként jelenik meg. Minden esélye megvan tehát ennek az írásnak arra, hogy ne csak az egykori debreceni kollégisták körében, hanem országosan is komoly érdeklődés övezze. Terjedelmes volta ellenére is elolvasásra ajánlom e könyvet, mert a regény rövidke fejezetei – dokumentatív jellegüknél fogva – önmagukban is élvezetes olvasmányok; az első ötven oldal után szinte sorrendjük is fölcserélhető, hiszen Perjéssy-Horváth írásának fő erényeit nem a feszes cselekményvezetésben, hanem inkább az atmoszférateremtésben, az enyhén ironizáló nyelvi bravúrban és a precíz környezetrajzban érhetjük tetten.

A debreceni olvasó számára két okból is különösen izgalmas olvasmány lehet a Kollégium blues. Egyrészt azért, mert lapjain a város azóta bizony részben már eltűnt tárgyi és szellemi emlékei is megelevenednek. Másrészt meg azért, mert a szocializmus éveiben debreceni diák alig-alig akadt a híres Kollégium falai között; Közép-Európa egyetlen akkor működő protestáns iskoláját nem az egykor iskolájára büszke s azt évszázadokon keresztül féltve védelmező és támogató cívisváros, hanem sokkal inkább a vidék falvainak egyházhoz erősebben kötődő népe tartotta életben. A debreceni polgár többnyire bizony csak találgatta, mi minden történhet az évszázados falakon belül, s a nagy találgatás közepette lassan elfeledte, cserbenhagyta őseinek „alma mater”-ét, fölnevelő édesanyját. A Kollégium újbóli fölfedezésében ez a regény is segítheti a nyitott szívű debreceni olvasót. (Kairosz Kiadó, Budapest, 2005.)

Győri L. János: Újabb regény a debreceni kollégiumi diákéletről. Perjéssy-Horváth Barnabás: Kollégium blues. In: Debreceni Disputa, IV. évfolyam, 1. szám (2006. január), 50–51. Online: https://matarka.hu/cikk_list.php?fusz=37341