Borzán Gáspár-emlékverseny „ősbemutatóval”

1984. 02. 19.

-l -d [GAÁL BOTOND]

Bensőséges hangulatú, ünnepélyes alkalomra gyűltek össze január 21-én este debreceni gimnáziumunk diákjai és tanárai. A vendégeket Gaál Botond igazgató köszöntötte, akik között ott volt dr. Bartha Tibor püspök felesége és Arató Ferenc püspökhelyettes. Az igazgató megnyitó beszédében tolmácsolta dr. Bartha Tibor püspöknek erre az alkalomra küldött meleghangú köszöntését és jókívánságait, majd pedig az est eseményének előzményeit ismertette.

Egy évvel ezelőtt hirdette meg Szabó Magda írónő a Református Gimnázium tanulói számára a Borzán Gáspár színműíró emlékversenyt, mellyel az volt a célja, hogy a diákszínműírás hagyományait felélessze. E nemes felajánlás és szép kezdeményezés hiteles debreceni történelmi esemény színi feldolgozását írta elő. A versenyre hét pályamunkát készítettek a gimnazisták, ezeket Szabó Magda írónő is értékelte, s vele együtt a gimnáziumi irodalomtanárok, mint együttesen a bíráló bizottság, döntött a díjak odaítéléséről. Első díjat kapott Horváth Barnabás IV. b. osztályos tanuló Árkádiában éltem én is című színművével, amelynek előadását az iskola Arany János Önképzőkörének színjátszó csoportja vállalta. A bemutató előtt az igazgató ünnepélyes eredményhirdetés keretében adta át a Szabó Magda írónő által küldött pályadíjakat és az iskola különdíjait, majd átadva az írónő kedves köszöntését, a következőket mondotta beszédében:

– A pályázatot kiíró Szabó Magda nem ismeretlen előttünk. A mai irodalmunk nemcsak mint kortárs prózánk legnépszerűbb női íróját tartja számon, hanem mint szülővárosával és a Kollégiummal meleg, személyes kapcsolatot tartó, lelkes lokálpatriótát is.

– Hogy a debreceni gyermekkor és az itt töltött iskolaévek emléke nem tűnt el nyomtalanul, arról a televízióban is bemutatott líraisággal átszőtt, romantikus leányregénye, az Abigél is tanúskodik. A történet iskolánk egykori testvérintézetében, a Dóczi Ref. Leánygimnáziumban játszódik, amelynek kívülről ridegnek ható puritánsága a regény szerint is keresztyén óvó-nevelő szeretetet, a szó krisztusi értelmében vett igaz emberséget takart, s ugyanezt kapja apai »örökségül« a Mondjátok meg Zsófikának gyengéd vonásokkal megrajzolt kislány hőse is.

– Debrecenhez való ragaszkodása és az ezzel társuló értékföltáró szenvedélye fordítja Szabó Magdát a történelmi témák és a drámai műnem felé. A Csokonai Színház mutatta be a város mártírjának, Borzán Gáspárnak emléket állító Kiálts, város! című darabját, s a történelmi körülmények fojtó szorításában vergődő sorsok szikráznak össze az igazán kiemelkedő, Szent István korát megelevenítő Az a szép fényes Nap című drámájában is.

– Minden történeti tárgyú írói alkotás a jelenre is tekint: Mit üzen a történelem, mit mondhatnak emberi szilárdságukról, gyöngédségükről valló hősei a ma emberének? Szabó Magda pályázati kiírását is egy ilyen, a diákság felé forduló kíváncsiság munkálhatta. Érdemes nekünk is így figyelnünk ezt a ma esti »ősbemutatót«.

Az igazgató megnyitó szavai után következett Horváth Barnabás Árkádiában éltem én is című színművének előadása, amely Csokonai Vitéz Mihály diákéveit mutatja be. A darabot Győri János irodalomtanár tanította be. A nagyszerű pályamunka és a dicséretes színrevitel élményt jelentett a nagyszámú nézőknek, akik hosszantartó vastapssal fejezték ki tetszésüket. Ilyen nagy örömmel ajándékozta meg Szabó Magda mindazokat, akik ma is Árkádiában élnek.

[Képaláírás]: Jelenet a színdarabból, középen Csokonai. [Fotó: Barcza János.]

-l -d [Gaál Botond]: Borzán Gáspár-emlékverseny „ősbemutatóval”. (Gimnáziumunk életéből.) In: Reformátusok Lapja, XXVIII. évfolyam, 7. szám (1984. február 19.), 6.