Ismertető a Debreceni Főnixben

A regény a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában játszódik, a rendszerváltás előtti 1987–88-as tanévben. Az író ekkor már egyetemista volt, s így az egyetemi élményeit is visszavetítette a kollégiumi évekre. A80-as évek elejének és végének egymástól sokban különböző hangulata furcsa módon keveredik a regényben.

A mű 2005-ben jelent meg, nem sokkal ezután, 2006-ban látott napvilágot Blue irományai című szemelvénygyűjteménye, amely a Kollégium blues hősének, Blue-nak a regényben is többször emlegetett gimnáziumi önképzőköri írásait tartalmazza.

A Kollégium blues keretes regény, a keretet a Kántus angliai útja adja. Ez az út valóban megtörtént, 1984 nyarán: a Kántus nemzetközi kórusversenyt nyert meg ekkor. A regényíró maga is részt vett ezen az utazáson. A történet alapélménye tehát személyes és sok tekintetben valóságos.

A regénynek nincs feszesen ívelő cselekménye, inkább mozaikokból áll, naplószerűen mutatja be egy tanév eseményeit. Az elbeszélő személye nem állandó, az egyes szám első és harmadik személyű elbeszélői pozíció váltakozik, attól függően, hogy a főhős meséli-e el a történetet saját szemszögéből, vagy egy tőle független szerző szólal meg.

A regény a tanév eseményeit realisztikus aprólékossággal ismerteti, ami szociografikus jelleget kölcsönöz az alkotásnak. Mint dokumentumregény, a kései Kádár-kor egyházi iskolájának hiteles képét közvetíti. A legelső iskolai mozzanat, amelyről képet kapunk, a nyárvégi pótvizsga. Blue is egy azok közül a diákok közül, akik a bukás szélén állnak, s csak némi tanári könyörület segíti át a következő osztályba. Röviddel ezután az évnyitó ünnepség zajlik, majd ezt követi az internátusba való beköltözés. Mivel Blue is a bentlakásos kollégium lakója, így annak belső működését is közelről megismerhetjük.

Az iskolaregényekkel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: a valóságban ki kinek feleltethető meg a regénybeli alakok közül? Perjéssy-Horváth Barnabás kínosan ügyelt arra, hogy egykori oktatói lehetőleg ne legyenek közvetlenül azonosíthatók. A regényben a tanári kar tagjai fiktív alakok, de az író felhasználta tanárai jellegzetes egyéni arcvonásait is. Ugyanez vonatkozik a diákportrékra is. A korszak jellegzetes „refis” diáktípusainak arcvonásai azonban szépen kirajzolódnak Perjéssy-Horváth írásában: ilyen például a lelkészgyerek, a pesti vagány (Csöves és Kvarc), a bukdácsoló (Blue), a tanulni nem hajlandó, de kreatív egyéniség, vagy a szülei (egykori ’56-osok) miatt megbélyegzett tanuló típusa.

Perjéssy-Horváth munkája műfaját tekintve iskola-, nemzedék- és fejlődésregény egyszerre. Mint iskolaregény, elénk tárja a gimnázium életét, az irodalmi önképzőkör munkáját és fontosságát, valamint az ekkor fénykorát élő Kántus működését. Az önképzőkörnek igen jelentős szerepe van a regényben, a főhős drámáját is – amely Csokonai kicsapatását tárgyalja − ennek folyamán mutatják be. Azért választja ezt a témát Blue, mert rokonléleknek érzi magát Csokonaival. Ő és társai folyamatosan a kicsapatás határán mozognak.

Mint fejlődésregény az elbeszélő, Blue felnőtté és egyben íróvá érését beszéli el. Olyan egyéniség ő, akiben van művészi hajlam, s a regény középpontjában álló diáktársadalomnak ő az egyetlen olyan tagja, aki a világot egyszerre képes belső szemmel és kívülállóként is szemlélni.

Mint nemzedékregény, a 1980-as évek ifjúságának életérzését tárja elénk, s meghatározó eleme a rendszerváltás előtti politikai közhangulat megidézése. A mű egész hangvételén érezhető a politikai elbizonytalanodás, hiszen ez egy olyan kor, amely nagyon gyors változásokat hozott. A regény diákhősei rendszeresen olvassák a tiltott irodalmat (szamizdatokat), politikai vitákat folytatnak egymás között, némelyikük titkos erdélyi utakon vesz részt. Meghatározó élményük a Hair című film, a Rolling Stones együttes, valamint olvasmányélményként Pilinszky János lírája, Márai Sándor és Ottlik Géza prózája. Nemzedékregényként olvasva e művet nem annyira az elbeszélőt érezzük főhősnek, hanem inkább Centaurt, a huszonhármas szoba főnökét, a regény egymásba fonódó cselekményszálainak mozgatóját. Úgy tűnik, a regény szerzője a naplóíró Blue-ba és Centaur-ba egyaránt beleírta magát, s éppen e kettős nézőpont teszi még izgalmasabbá a regényt.

A műben hiteles képet kapunk a Kollégium vallásos szellemiségéről. Az iskolai élet szerves részeként a cselekményben megjelenik a reggeli áhítat (a főhős maga is tart ilyen alkalmat), a praeces, valamint a gimnazistákkal közös épületben lakó teológus diákok sajátos világa.

A mai diákolvasó számára feltűnhet, hogy a regény szerint a 80-as években a fiatalok milyen nagy kihágásokat engedhettek meg maguknak, szinte következmények nélkül. Ez talán írói túlzásként is felfogható, de bizonyára a képlékeny politikai közhangulat eredménye is lehetett. „A borozásnak történelmi távlatokban hagyománya van a Kollégiumban. A régi szép időkben borfejadag is járt a tanulóknak, az iskolának szőlője volt, a klasszikus műveltséghez tartozott a nedűk ismerete. Elég Csokonai Vitéz Mihály írásaira utalni. Mára ennek a kultúrának csak halvány emléke maradt. A házirend, az írott törvény tiltja az italozást, de az íratlan nagyvonalúbb. Történelmi okokból belefér egy kis tütükélés, persze ha sikerül megőrizni a mértéket, no meg a józanság látszatát. A borivás nimbuszát itt nem törte meg teljesen a sörözés viharos térhódítása. Ezt látja az ember, ha nyitott szemmel körülnéz a házunk táján.” Egyebek között ezt olvashatjuk a Borvilág című fejezetben.

A regény a Kollégium mai diákjai számára különösen izgalmas olvasmány, hiszen hatásosan idézi meg a rendszerváltás előtti diákelődök életét és a kor szellemét. A művet olvasva a mai diák irigységgel állapíthatja meg: a külső politikai kényszer, valamint a kései Kádár-korban a megszokottnál nagyobb belső szabadság együttesen milyen színes diákéletet eredményezett a negyed századdal ezelőtti Debreceni Kollégiumban.

Horváth Barnabás Dávid 1984-ben érettségizett a Református Kollégium Gimnáziumában. Egyetemi tanulmányait szintén Debrecenben végezte, magyar–történelem szakon. Kipróbálta magát televíziós rendezőként és asszisztensként, színházi és filmstatiszta, kellékes, ügyintéző, újságíró és szállodai portás is volt. Jelenleg a Magyar Nemzet olvasószerkesztője. Nemrég író-olvasó találkozón járt Debrecenben. Ennek apropóján írunk egyik művéről.

Székely Renáta: Perjéssy-Horváth Barnabás: Kollégium blues. In: Debreceni Főnix, X. évfolyam, 6. szám (81. sz.) (2011. február), 2.) és Lícium Médiaportál, Debrecen (2011. 04. 15.). Online: http://epa.oszk.hu/02100/02194/00034/pdf/EPA02194_Debrecen_Fonix_2011_02.pdf