Kollégium és színjátszás

1985. 05. 19.

–nd–

„Budapesten, a zsúfolásig megtelt Kálvin teremben április 29-én ismét bemutatásra került a Szekértábor c. történelmi dráma. Lapunk olvasói az 1984. december 23-i számunkból már értesülhettek a dráma keletkezésének hátteréről, ezért most csak rövid ismertetést kívánunk nyújtani.

Mintegy 3 éve Szabó Magda írónő a debreceni középiskolák számára pályázatot hirdetett meg, hogy írjanak Debrecen város történetének egy-egy konkrét drámai mozzanatáról színjátékot, illetőleg az iskolák állítsák is színpadra az elkészült darabokat. A beérkezett 14 pályamű egyike volt a Szekértábor, amelyet a Debreceni Református Gimnázium azóta végzett diákja, Horváth Barnabás Dávid írt. A versenyben első díjat nem osztottak ki, a II. díjat viszont Horváth Barnabás nyerte el. A gimnázium színjátszói közül többen kaptak elismerést a zsűritől alakításukért.

Most ennek a történelmi játéknak a felújítását nézhette meg a zömében fiatalokból álló közönség. A színvonalas előadást vastapssal jutalmazták, majd beszélgetésre került sor az előadók és a közönség között. Ennek során hallhattunk a kollégiumi színjátszás hagyományairól, a darab megszületésének körülményeiről, a »társulat« további terveiről és nem utolsósorban meg kell jegyeznünk, hogy nagyon élénk vita is kialakult a darab kapcsán.

A debreceni Kollégiumban körülbelül a XVIII. század végétől van az első adat arról, hogy színjátékot mutatott be a diákság: Csokonai Vitéz Mihály egy darabját adták elő. Azóta is – megszakításokkal – létezik a diákszínjátszás a Kollégiumban. Mai formájában Győri János magyar szakos tanár munkája eredményeként létezik a Színjátszókör, az önképzőkör egyik szekciójaként. Terveik között szerepel, hogy iskolájuk fennállásának 400. [sic! 450] évfordulójára, 1988-ra felújítják Horváth Barnabás egy másik színjátékát is. A nézők között nagy számmal képviseltették magukat a volt debreceni diákok is. Nekik kétszeres öröm volt az előadást megnézni. Felidéződtek az egykori diákélmények. Az öregdiákok nem felejtették el iskolájukat, hanem örülnek a Kollégium örömeinek, a problémákat pedig a magukéinak is tekintik és igyekeznek lehetőségeik szerint segíteni. A dráma kapcsán egyházunk mai helyzetéről is tartalmas beszélgetés alakult ki. A fiatal korosztály nem tekint közömbösen egyházunk jelenére és jövőjére, hanem múltunk értékeit szem előtt tartva hittel készül a szolgálatra.”

–nd–: Kollégium és színjátszás. In: Reformátusok Lapja, XXIX. évfolyam, 20. szám (1985. május 19., vasárnap), 6.